A mind hatékonyabb gyakorlati munka érdekében munkacsoportunk faunisztikai, ökológiai és térképezés-módszertani kutatási eredményeit egyaránt alkalmazzuk.

Faunisztikai kutatások

A hatékony faunisztikai kutatások (és az egyéb vizsgálatok szúnyogokra vonatkozó adatrögzítésének) alapja a csípőszúnyogok minden életfázisában sikeres gyűjtés. A célszervezetek vizsgálata a leggyakrabban a következő módszerekkel történik.

Tojások gyűjtése

Viszonylag könnyű a tojásaikból vízfelszínen úszó tutajszerű csomókat képező fajok petéit megtalálni (pl. Culex pipiens). Számos faj (Aedes spp., Ochlerotatus spp.) viszont nem vízfelszínre, hanem a talajra, vagy növényekre rakja tojásait. Ezek megtalálása jóval nehezebb feladat. A tojások jelenlétéről ez esetben úgy a legegyszerűbb meggyőződni, hogy a feltételezett tenyészőhelyről talaj- vagy gyepmintát veszünk és azt vízzel feltöltve szobahőmérsékleten tartjuk. Ha valóban vannak tojások a mintában, akkor néhány napon belül a lárvák megjelennek a vízben.

Lárvák és bábok gyűjtése

A lárvák és bábok gyűjtéséhez kb. 15 cm átmérőjű és nem túlságosan öblös zsákú vízi hálót használunk. A szúnyoglárvák életük nagyobb részét a víz felszínén töltik, ezért rendszerint onnan gyűjthetők eredményesen. A vízi hálót kissé ferdén tartva, kis mélységben végighúzzuk a víz alatt, majd a belekerült lárvákkal együtt kiemeljük és gyűjtőedénybe öblítjük. Külön módszert igényel a mocsári szúnyog (Coquillettidia richiardii) lárvájának gyűjtése: a tenyészőhelyen kihúzott növények (főleg gyékény, nád), gyökérzetét belemossuk egy nagyobb edénybe, majd a lárvákat pipettával kiemeljük.

Lárvaháló lárvákkal

Imágók gyűjtése

A leggyakrabban használt csípőszúnyog-gyűjtési módszer a szippantócsővel történő gyűjtés. Legsikeresebben a nőstény imágók csípés közben történő gyűjtésére alkalmazható, de különféle felületre (fal, növényzet stb.) leszállt állat esetében mindkét nem egyedeinek begyűjtésére alkalmazható. A szippantócső egy vastag falú üvegcső, melynek egyik vége levágott csonkakúpként visszahajlik. Gyűjtéskor az üvegcső homorú kúpot képező végét ráborítjuk a begyűjtendő példányra, a műanyag, vagy gumicsőbe szippantva hozzuk létre azt a szívóerőt, mely az imágót az üvegcsőbe juttatja.

Gyűjtés szippantócsővel

Repülő, illetve gyengébb szerkezetű növényzetre leszállt állatokat hálóval gyűjtjük. Mivel a hímek vért nem szívnak, azok begyűjtése általában csak hálózással lehetséges. Az egyedek sérülékenysége folytán a hálózás során az egyeléses gyűjtés a legcélravezetőbb.

Imágógyűjtés hálóval

Félig automatizált módszer a szén-dioxid csapdával történő gyűjtés. Ennek lényege a nagyméretű melegvérű állatok (~ember) széndioxid kibocsátásának szimulálása. Ez önmagában elegendő a csípőszúnyogok vonzásához és gyűjtéséhez. (Ezen az elven működik több, a szűkebb lakókörnyezet szúnyogmentesítésére kifejlesztett eszköz is.)

 

Széndioxid csapda

Félautomata gyűjtő

 

Alkalmazott ökológiai kutatások

A csípőszúnyogok ökológiájának kutatása során statisztikai vizsgálatokkal meghatároztuk a hazai csípőszúnyog fajok kapcsolt előfordulásait, a legfontosabb közösség-típusokat, valamint azok szerkezeti jellemzőit meghatározó élőhely-változókat.
Eredményeink alapján a csípőszúnyog-együttesek szerveződésében leginkább meghatározó tényező az adott élőhely (a) vízborításának állandó, vagy időszakos jellege; (b) a vízfelszín fedettségének mértéke és (c) a vízfelszín árnyékoltsága. Ez alapján eltérő élőhelyi jellemzőkkel, csípőszúnyog együttes-szerkezettel és gyérítési jelentőséggel bírnak a következő tenyészőhely-típusok.

1) Vízállásos gyepek tenyészőhelyei

Humán szempontból nagy jelentőségű tenyészőhelyek. Kezelésük az év bármely időszakában indokolt lehet, akár évi több alkalommal is. A légi úton történő gyérítés bizonyos esetekben alkalmazható, azonban a szer gyakran csak földi kivitelezéssel juttatható ki területükre.
Domináns fajok – Tavasszal: Ochlerotatus annulipes, O. flavescens, O. cataphylla, O. rusticus, Nyáron: Aedes vexans, Ochlerotatus sticticus, [+ A. rossicus (Duna mentén)], [+ O. caspius (Tisza mentén)]

Vízállásos gyep

2) Nyílt, állandó vizek

Embert támadó fajok csak kis faj- és egyedszámmal fejlődnek bennük, gyérítési jelentőségük nincs.
Domináns fajok – Culex pipiens, Cx. territans, Anopheles claviger, A. maculipennis

Nyilt állandó víz

3) Tenyészőhelyek fás vegetációval fedett élőhelyeken

Humán szempontból nagy jelentőségű tenyészőhelyek. Kezelésük az év bármely időszakában indokolt lehet, akár évi több alkalommal is. A gyérítés ártéri ligeterdőkben lombfedettség esetén granulátumos kiszerelésű BTI-vel, légi úton megvalósítandó. Az egyéb erdei élőhelyeken fragmentáltan előforduló tenyészőhelyek feltárása, kezelése rendkívül problematikus, a hatékony kezelésüket biztosító módszer egyelőre nem ismert (ugyanakkor a csípőszúnyog ártalomban és a kezelések utáni visszatelepülésekben kiemelt szereppel bírnak).
Domináns fajok – Ochlerotatus sticticus, Aedes vexans, [+ A. rossicus (ártéri ligeterdőkben)], [+ O. cantans (tavasszal, kora nyáron)]

Fás vegetáció alatti vizek

4) Technikai vizek

Mivel embert támadó fajok csak kis faj- és egyedszámmal fejlődnek bennük gyérítési jelentőségük nincs. Humán szempontból Magyarországon csak akkor kell velük számolni, ha az ázsiai tigrisszúnyog (Aedes albopictus) előfordulását hazánkból is kimutatják.
Domináns fajok – Culex pipiens, [+ Cx. territans, Anopheles claviger, A. messeae]

Csónakban technikai víz

5) Időszakosan kiszáradó mocsári vegetáció

Humán szempontból jelentős tenyészőhelyek. Kezelésük jellemzően a tavaszi, kora nyári időszakban válik indokolttá, az esetek nagy részében évi egy alkalommal. Területükön a fás vegetáció-foltok minimális mértékű jelenléte miatt a folyadékos BTI készítmények is jó hatékonysággal alkalmazhatók.
Domináns fajok – Tavasszal: Ochlerotatus annulipes, O. caspius, O. flavescens, O. cataphylla, O. rusticus, O. refiki, Nyáron: Culex pipiens, Aedes vexans, Anopheles maculipennis, Culiseta annulata, Ősszel: Culex pipiens

Mocsári vegetáció, időszakosan kiszáradó

6) Állandóan víz alatt álló mocsári vegetáció

Humán szempontból nagy jelentőségű tenyészőhelyek tartozhatnak ide. Kezelésük technológiai korlátok miatt azonban nagyrészt nem megoldható (a BTI a vízi növények gyökerén táplálkozó mocsári szúnyog táplálkozási helyéhez nem eljuttatható).
Domináns fajok – Coquillettidia richiardii, [+ Anopheles messeae, A. maculipennis, Culex modestus]

 

Térképezés-módszertani kutatások

Hatékony, ellenőrizhető BTI-kezelések csak digitális, térképhelyes tenyészőhely-térképek birtokában végezhetők. A tenyészőhely-térképezés a csípőszúnyogok fejlődési helyeinek meghatározását és térképi ábrázolását jelenti. A hazai csípőszúnyog-tenyészőhelyek térképezése a technológiai lehetőségek terén jelentős eltéréseket mutat a nemzetközi gyakorlattól. Míg az Egyesült Államokban – a NASA kivitelezésében – a vízállásos gyepek helyének meghatározásához 1971-ben már infraszínes, 1979-ben pedig multispektrális légifotókat használtak, addig Magyarországon csak a 2000-es évektől kezdve vált általánossá a távérzékelési adatok témaspecifikus alkalmazása.
A digitális légi felvételek alapján történő terepbejárások során GPS-t tartalmazó PDA készüléken kerülnek rögzítésre a tenyészőhelyekre vonatkozó legfontosabb abiotikus és biotikus adatok [földrajzi koordináta; vízhőmérséklet; vízmélység; víztér jelleg (állandó/ időszakos); víztértipológiai besorolás; hínárvegetáció borításértéke; vízfelszín fedettség mértéke; árnyékoltság mértéke; megnevezhető növénytársulás és jellemző növényfajok; lárvasűrűség; lárvaközösség fajösszetétele és mennyiségi viszonyai].

Tiszavalk melletti mintavételi helyek légifotón

Munkacsoportunk az elmúlt évtizedben több sikeres, a ráfordított időt csökkentő, a pontosságot növelő térképezés-módszertani fejlesztést hajtott végre. Ennek egyike speciális élőhely-térképezésként kezeli a tenyészőhely-térképezést, mely azt a növényzeti mintázatot, ami magában foglalja a humán szempontból jelentős csípőszúnyog-együttesek tenyészőhelyeit, háttérmintázatként ábrázolja. Ennek a mintázatnak a térképezése egyben a tenyészőhelyek térképezését is jelenti.
A másik fejlesztési irányt az jelentette, hogy a terepi vizsgálatok alapján ábrázolt foltok további elemzések „tanulóterületeiként” is kezelhetők. Ezek és a távérzékeléssel nyert adatok felhasználásával becslések (predikciók) végezhetők bizonyos tenyészőhely-típusok térképhelyes elhelyezkedésére vonatkozóan. Az összehasonlítás alapját az ábrázolt foltok színjellemzői adják. Ehhez leggyakrabban RGB-légifotókat vagy infraszínes légifotókat használunk. Előbbi a látható fény visszaverődését rögzíti, ezért az ábrázolt szín csak három színcsatornára bontható (piros, zöld, kék), utóbbi viszont a fény visszaverődését az infra tartományban (λ<=700 nm) rögzíti, a tenyészőhelyek felkereséséhez és a spektrális elemzésekhez is jobban használható.

Spektrális elemzés eredménye (Tiszavalk)