IMÁGÓGYÉRÍTÉS

A csípőszúnyog imágók gyérítése Magyarországon a maláriás megbetegedések visszaszorítása céljából vette kezdetét. A köznyelvben „irtásnak” nevezett beavatkozások az 1940-es években terjedtek el igazán – az akkor már hazánkban is rendelkezésre álló, ún. érintő rovarmérgek alkalmazásával. A maláriával fertőzött területek lakásait, melléképületeit 3–4 éven keresztül rendszeresen DDT-szuszpenzióval permetezték le. Ezzel az érintett területek csípőszúnyog állományainak egyedszámát minimálisra csökkentették.
Nemcsak a malária, de az üdülők nyugalma szempontjából is hamar felvetődött a szúnyogok gyérítésének igénye. Ez kezdetben a fenti – drasztikus hatású – DDT, majd később a kevésbé környezetkárosító Malathion földi gépekkel történő kijuttatását jelentette. A lokális kezelések nem jelentettek valódi megoldást, hisz a vérszívók kis területen való elpusztítása után azok visszatelepülése a szomszédos területekről gyorsan megtörténik. Mindemellett az irtásra használt készítmények súlyosan (és adott szezonban visszafordíthatatlanul) károsították a kezelt területen jelenlévő egyéb rovarok állományait.

A fenti drasztikus következmények ellenére a földigépes szúnyogirtás a frekventált területeken 1975 őszéig folytatódott. Fordulat csak 1976-ban következett be, amikor – a Balaton parti sávjában – először történt légi úton a szúnyog-mentesítés. A kiszórásra kerülő anyag a Malathion volt. Ideális időjárási körülmények között történő kivitelezés esetén a permetezések hatására a csípőszúnyog egyedek 90%-a elpusztult. A gerincesekre ártalmatlan szer nem volt azonban kíméletes az egyéb rovarokkal. Ezt kiküszöbölendő 1979-től a jóval kevésbé drasztikus, deltametrin hatóanyagú K-Othrin ULV 1, valamint a pirimifoszmetil hatóanyagú Actellic 50 ULV készítmények alkalmazásával történt a szúnyoggyérítés. A szerhasználatban később további szigorítások történtek, melynek végeredményeként 2005-től már csak deltametrin hatóanyagú készítmények alkalmazhatók.

A csípőszúnyog imágó-gyérítésekhez kapcsolódó munkafeladatoknak a kezdetektől szükséges és szerves részét képezik a különböző célkitűzések mentén végzett rovartani vizsgálatok. Ezek célja:
(1) A gyérítésekre fordított pénzkeretek ésszerű felhasználása.
(2) A lehetőség szerinti legkörnyezetkímélőbb gyérítések elrendelése, kivitelezése.
Két példa arra, hogy a fenti célok miért csak a témában jártas, csípőszúnyogoktól különböző mértékben érintett területeken tapasztalatokkal rendelkező, a célszervezet egyedeit faj szinten meghatározni képes szakértő vezetésével valósítható meg
(a) Az ember környezetében rajokban zúgó „szúnyogszerű” rovarok nem minden esetben a csípőszúnyog gyérítések célszervezeteihez tartozó fajok egyedei. A Balaton térségében különösen sok esetben kelt riadalmat az árvaszúnyog (Chironomidae) rajzás. Ezek a lények – bár kétségtelen, hogy nagy tömegben kellemetlen a jelenlétük – a tó öntisztulásában kiemelkedően fontos szerepet játszanak. Nagy tömegben történő kirepülésük során nagy mennyiségű szerves anyagot emelnek ki a tóból, ezért irtásuk/gyérítésük olyan drasztikus beavatkozás lenne a Balaton anyagforgalmába, mely számottevően segítené elő az eutrofizációt, ami hamar – a fürdőzőket is negatívan érintő – vízminőségromlást idézhetne elő.
(b) A csípőszúnyogokhoz (Culicidae) tartozó, tömegesen rajzó egyedek nagyon sok esetben olyan fajok képviselői, melyek az embert nem támadják. Ezek gyérítése – mind a lárvák, mind az imágók esetében – humán szempontból értelmetlen pénzkidobás, természetvédelmi szempontból pedig káros.

Az imágó-gyérítések költséghatékony, eredményes és minimalizált környezetterheléssel járó megvalósítása érdekében a gyérítések elrendelését, hatásvizsgálatát, munkaigazolását, ill. garancia-munka elrendelését szakértők/szakértői csoportok végzik.
A vizsgálatok Erdős és Koncz (Tájékoztató az engedélyezett irtószerekről és az egészségügyi kártevők elleni védekezés szakmai irányelveiről, „Johan Béla” Országos Közegészségügyi Intézet Dezinszekciós és deratizációs Osztálya, Budapest) által javasolt módszer alkalmazásával történik. Itt olvashatja>>

A kezelt területeken 200 hektáronként 1–3 mérőpont kerül kijelölésre, melyen a kezelést megelőzően, illetve követően 24–48 órán belül, illetve több alkalommal a kezelésektől függetlenül is csípésszám-mérést végzünk. Az 1 órára számított csípésszámot a mintavevő személyre 10 perc alatt leszálló, szippantócsővel begyűjtött nőstény csípőszúnyog egyedek száma alapján állapítjuk meg (6 × a 10 perc alatt gyűjtött csípőszúnyogok egyedszáma). Amennyiben az egy órára vetített csípésszám eléri a 30 csípés/óra körüli értéket gyérítést rendelünk el. A protokoll szerint hatékonynak kell tekinteni a gyérítést, ha a kezelés utáni 24–48 órán belül az 1 órára vetített csípésszám nem haladja meg a gyérítés előtti csípésszám 20 %-át. A csípésszám mérési jegyzőkönyvek alapján készítjük el a munkaigazolásokat, ill. – sikertelen gyérítés esetén – rendelünk el garancia-munkát.

SKT

videok