LÁRVAGYÉRÍTÉS
Az
1970-es években egy, a lárvák pusztulását okozó baktérium (Bacillus
thuringiensis var. israelensis, H-14 serotype, BTI) felfedezése
új fejezetet nyitott a csípőszúnyogok elleni küzdelemben. A
fenti baktérium rovarölő tulajdonsága egy bizonyos fehérjének
köszönhető, mely a lárvák táplálkozása által bejut a szúnyoglárva
bélrendszerébe, ott az emésztő enzimek hatására lebomlik. Az
ennek következtében felszabaduló toxin a bélhámsejtek nagyfokú
károsítása által a lárva pusztulásához vezet. A módszer nagy
előnye, hogy a csípőszúnyog állományok gyérítését koncentrált,
szelektív és környezetkímélő módon végzi.
BTI
Bacillus thuringiensis israelensis tabletta és granulátum
A hatóanyag felfedezését követően hamar megjelentek a kezelések
során alkalmazható első készítmények (Teknar, Skeetal, Vectobac),
melyek közül a Teknar H formuláció 1986-ban Magyarországon is
engedélyezésre került.
Az első BTI-kezelések Magyarországon 1988-ban történtek, majd
2000-ig az évente kezelt területek kiterjedése lassú növekedést
mutatott. 2000 óta – a nagy területű kezelésekkel jellemezhető
2000-es, 2002-es és 2006-os évek kiugrása mellett – a kezelt
területek méretének alakulása a korábbi trendet követi.
A csípőszúnyogok biológiai gyérítése a kémiai gyérítéstől módszertani
és kivitelezési szempontból egyaránt alapvetően eltér. Egyrészt
a biológiai gyérítések jelentős előkészítő munkát igényelnek,
másrészt az adott kivitelezés megvalósítását bizonyos korlátok
jellemzik:
(1) A BTI-tartalmú szerek csak pontos tenyészőhely-térképek
birtokában juttathatók a célterületekre.
(2) A kezelések feltétele a tenyészőhelyek vízborítottsága és
az embert támadó fajok lárváinak nagy egyedszámú jelenléte.
(3) Az idős (L4 fokozatú) lárvák nem, vagy csak kis mértékben
érzékenyek a BTI tartalmú szerekre.
(4) A BTI-tartalmú szerek a lokálisan olykor jelentős csípőszúnyog-ártalmat
okozó mocsári szúnyog (Coquillettidia richiardii) ellen nem
tekinthetők hatékonynak (az említett faj lárváinak mocsári növények
gyökeréhez rögzült életmódja miatt a BTI-készítményekkel való
találkozásának esélye minimális).
Gyötrőszúnyog
lárvák
A
BTI-kezelések során – hasonlóan a kémiai gyérítésekhez – minden
esetben hatásvizsgálatot kell végezni. A kezelés hatékonyságának
meghatározása a víz felszínén úszó izolátorok segítségével történik.
A ~ 15 × 15 cm-es felületet biztosító edények vízfelszínen maradását
Nikecell-lemez, a víz áramlását pedig az edény legalább két
oldalán kivágott és molnárszita-szövettel lezárt nyílás biztosítja.
Az izolátorokba lehetőség szerint a kezelt tenyészőhelyen gyűjtött
lárvák kerülnek kihelyezésre. Célszerű minden izolátorba azonos
számú (10, 20, 50, 100) lárvát kihelyezni (lehetőleg csak L2–L3
fokozatúakat). A gyérítés – a kémiai kezelésekhez hasonlóan
– akkor tekinthető eredményesnek, ha annak hatásfoka meghaladja
a 80%-ot.
