Prof. Dr. Sáringer Gyula (1928–2009)
Széchenyi-díjas akadémikus
A Zala megyei Magyarszerdahelyen született
1928. december 2-án, de a Somogy megyei Nagybajomban nőtt fel. Szellemi
fejlődésében döntő szerepet játszott a kitűnő pedagógusairól híres
kaposvári Somssich Pál Állami Gimnázium. Itt érettségizett 1947-ben.
Gimnáziumi éveibe azonban beleszólt a II. világháború. 1944 októberének
végén a nyilasok a tizenhat és negyvennyolc év közötti férfiakat,
statárium terhe mellett behívták, majd egy részüket átadták a német
hadseregnek. Így került a tizenhat éves fiatalember is egy vasúti
transzporttal Wiesbadenbe, majd a már porig bombázott Drezdába. Utóbbiban
szovjet fogságba esett, ahonnan megszökött és sikeresen hazajutva
folytatta tanulmányait.
Érettségi után az Agrártudományi Egyetem Budapesti Osztályára iratkozott
be, ahol Manninger Gusztáv Adolf professzor lelkes előadásainak hatására
a rovartant választotta kutatási területéül. 1951 júliusában a Növényvédelmi
Kutató Intézet Állattani Osztályára nevezték ki. 1953-ban került a
Növényvédelmi Kutató Intézet keszthelyi laboratóriumába, ahol 1953-től
1977-ig dolgozott. Sáringer Gyula tudományos munkásságának legjelentősebb
eredményei ebben az időszakban születtek. Ezek birtokában szerezte
meg 1957-ben a kandidátusi, 1973-ban a mezőgazdasági tudományok doktora
fokozatot.
Az Institut national de la recherche agronomique ösztöndíjával, P.
Jourdheuil professzor meghívására, 1964-ben egy évig dolgozott a Toulouse-i
Tudományegyetem Biológiai Intézetében. 1977 és 2002 között a Keszthelyi
Agrártudományi Egyetem (később Pannon Egyetem) alkalmazásában állt.
Sajnos a hivatalos tudománypolitika csak a rendszerváltozást követően
kezelte az általa kiérdemelt módon. Az MTA 1990-ben levelező, 1995-ben
rendes tagjává választotta. A köztársasági elnök 1993-ban egyetemi
tanárrá és a Pannon Agrártudományi Egyetem rektorává nevezte ki. Utóbbi
tisztséget 1998-ig töltötte be, ezt követően kutatóprofesszorként,
majd professor emeritusként dolgozott.
Kutatási témáit főképp a kísérletes rovarökológia és a növényvédelmi
állattan témáiból merítette, de a hazai kabócafauna taxonómiai feldolgozásában
is részt vett, számos a tudományra és a magyar faunára új fajt írt
le.
Szerteágazó munkássága mellett a csípőszúnyogok elleni korszerű védekezés
legismertebb hazai alakja is volt. A Balatoni Intéző Bizottság 1976-ban
kérte fel a szúnyogkutatás megszervezésére. Az általa vezetett kutatócsoport
dolgozta ki a szúnyogok ellen ma is használt biológiai védekezési
módszer hazai alkalmazási lehetőségeit. Dr. Tóth Sándorral közösen
és fáradhatatlanul évtizedekig dolgoztak a csípőszúnyogok alapkutatását,
ill. környezetbarát gyérítését szolgáló témákon. Az eredményekből
számos kutatási jelentés, tudományos publikáció és ismeretterjesztő
írás látott napvilágot.
Sáringer Gyula életében sokszor hangsúlyozta, hogy az állattani kutatások
mellett rendkívüli érdeklődéssel fordul a humán tudományok (különösen
a filozófia, a teológia és a művelődéstörténet) felé. Mindemellett
a magyar irodalmat is jól ismerte, különösen Németh László munkássága
állt hozzá közel. A filozófusok közül gyakran idézte Teilhard de Chardint.
Egész életét végigkísérő szemléletét jól tükrözi legutolsó írásának
alábbi gondolata:
„Nemrégen kérdezte tőlem valaki, hogy a bennünket körülvevő sok-sok
technikai csoda mellett mégis miben látom az emberi társadalom jelenlegi
baját. Legnagyobb bajnak azt tartom, hogy a mai ember nem látja, talán
nem is akarja látni az ’egészet’. Mintha elveszítette volna a ’létezés
szemléletét.’ Márpedig, ha az egésznek, más szóval a létezésnek nem
tulajdonítunk értelmet, akkor a mai napomnak sincs értelme.”
(Jermy Tibor Magyar Tudományban megjelent írásának felhasználásával)
Fotók: MTI
